„HA AZT MONDOM, HOGY HISZTÉRIKUS ÉRDEKLŐDÉS VOLT A PRIMADONNÁK IRÁNT, AKKOR AZT HISZEM, NEM TÚLZOK” - SIMON KORNÉLLAL, A PRIMADONNÁK RENDEZŐJÉVEL BESZÉLGETTÜNK

Simon Kornél színész-rendező, aki jelenleg szabadúszó, játszik a Centrál Színházban, a Madách Színházban, rendezőként dolgozik a Győri Nemzeti Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban és a Karinthy Színházban. Korábbi rendezéseivel már járt a POSZT-on, idén a Primadonnák című vígjátékkal készül a győri társulat a fesztiválra. Az előadást 2016-ban az év előadásának járó Taps-díjjal tüntették ki, a Thália Humorfesztiválon a darab egyik főszereplője, Járai Máté kapta a legjobb színésznek járó kitüntetést az előadásban nyújtott alakításáért, valamint, a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Győri Gabi, a darab jelmezeiért Pulcinella-díjat kapott. 

Miért erre a vígjátékra esett a választásod? Miért tartod különlegesnek?

Ez a darab körbejárta az országot: Kaposvártól kezdve Pécsen keresztül, Nyíregyházán át mindenhol, nagy sikerrel játszották. Engem tulajdonképpen a két főszereplő, Nagy Balázs és Járai Máté kért fel az előadás megrendezésére. Az ő ötletük volt, hogy szívesen eljátszanák Győrben a Primadonnák című vígjátékot. Rövid hezitálás után elolvastam a darabot, és teljesen beleszerettem. Tudtam, hogy szívesen dolgozom együtt ezzel a társulattal, így annak ellenére, hogy ebben az időben felajánlottak nekem egy másik szerepet végül ezt választottam. Őszintén mondhatom, hogy nem bántam meg a döntésemet.

Mesélj kicsit az előadás győri sikeréről. Ha jól tudom, a kamarából hamar a nagyszínpadra kellett költöztetni az előadást.

Eleinte az volt a terv, hogy csak néhány előadás erejéig kerül a nagyszínpadra, hiszen ez mégiscsak egy kamaraszínpadra kitalált darab. Ennek ellenére: ha azt mondom, hogy hisztérikus érdeklődés volt a Primadonnák iránt, akkor azt hiszem, nem túlzok. Tíz perc alatt fogytak el az előadásokra a jegyek. Hallottam néhány igazán szórakoztató történetet a színházban dolgozó kollégáimtól. Egyikőjük elment a kezelőorvosához, aki - miután kiírta a receptet, - elköszönés előtt gyorsan odaszólt az ismerősömnek, hogy mielőtt távozna, neki is lenne egy óriási kérése: négy jegy a Primadonnákra. Szintén egy színházi ismerősöm mesélte, hogy van egy régi telefonja, amit talán még a főiskolás évei során használt, és volt olyan, hogy ezen a számon hívta fel egy ismerőse, akivel 15 éve nem beszélt, hogy legyen szíves szerezni neki jegyet a Primadonnákra. Az csak a bemutató estéjén, egy baráti beszélgetésen, a győri színház büféjében derült ki számomra, hogy feleségem Gryllus Dorka, az előadás kaposvári feldolgozásában játszott, ahol a két férfi/női főszerepet Anger Zsolt és Keszég László játszotta.

Tíz perc alatt fogytak el az előadásokra a jegyek.

Mi a siker titka a Primadonnák esetében?

Nagyon egyszerű: két férfi nőnek öltözik; - szerintem ez az egyik oka. Nyilván ez most elég profán magyarázata a dolognak, de mit szépítsük? Ha a főhősök nem lennének nőnek öltözve, akkor ez a darab nem lenne ennyire sikeres. Ezt az előadást meg lehet csinálni a jó ízlés határán belül, és kívül is. Én bízom benne, hogy nekünk az előbbit sikerült abszolválnunk. Kihívást jelent, komoly színészi- és rendezői feladat, hogy bár hihetetlenül könnyű sikert aratni ezzel a darabbal, folyamatosan résen kell lenni, és lépésről lépésre figyelni kell, hogy a történet drámai mondanivalóját is átadjuk. Ezek is legalább olyan hangsúlyosak, mint a tréfás, mulatságos jelenetek. Gondolok itt arra, hogy a főhős férfinek valósághűen és realisztikusan kell ábrázolni a vágyakozását, szerelmét a főhősnő iránt. Egy érzelmi változás folyamatát kell bemutatni a közönségnek, amelynek során egyértelművé válik számukra, hogy a főhősünk már szinte megfeledkezett a vagyonról, aminek megszerzéséért eleinte még azt is vállalta, hogy nőnek öltözik. Hitelesen kell tudni bemutatni az eseményeket, azt, hogy egy becsvágyó és tehetséges fiatalember, aki borzasztóan szeretne színészként előrejutni a ranglétrán, miként cselekszik, amikor megnyílik előtte a lehetőség, hogy egy egyszerű trükkel két millió dollárhoz jusson. Továbbá hogy ezt a történet egy adott pontján teljesen elfelejti, és a becsvágy szerepét átveszi a szerelem.

sIMON KORNÉL

1995-ben végzett a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán
1996–2000-ig a Szegedi Mini Színházban dolgozott – mese, és vásári komédiák
2000–2003-ig a Pesti Magyar Színiakadémiára járt
2003-ban megkapta élete első szerepét a Vidám Színpadon - mint tanuló
2003-ban leszerződtette a Centrál Színház
2011-ben Arany Medál-díjat kapott az év hazai színésze kategóriában


Fotó: Malina Ebert

Ez egy jó lehetőség a férfi színészek számára, hogy a hölgyek cipőjébe lépve kipróbálják magukat. Milyen kihívások akadhatnak egy ilyesfajta előadás színpadra állításakor?

Komoly kihívások, főleg ami a 46-os méretű magassarkú cipőt illeti (nevet). Komolyra fordítva a szót, mentális értelemben ez egy tökéletes kihívás. Bár könnyű lehetőség mutatkozik a siker learatására, a főhősöket játszó férfi színészeknek bizonyos szinten ragaszkodniuk kell azokhoz a női karakterekhez, akiket nőnek öltözve játszanak.

Az előadás során sűrűn kell jelmezt és sminket váltani. Az egész darabra jellemző ez a gyors tempó?

 Ez egy rettenetesen pörgős előadás, egy pillanatra sem állunk le. Talán egyetlen része van, ami nem annyira tempós: amikor a kis család, meg a falu népe beöltözik Shakespeare-korabeli ruhákba, és eljátsszák a Vízkeresztet. Az átöltözés, valamint az átsminkelés inkább a velejárói annak, hogy non-stop történnek az események. Összesen négy szál van nagyon jó érzékkel összefonva; egy krimi-, egy szerelmi- és egy vígjáték szál, valamint egy meta-sík, amikor eljátsszák Shakespeare Vízkeresztjét. Így a néző mindig nyomon tudja követni a megfelelő szálat, amin mi vezetjük tovább villámsebesen.

Egy vígjátékot, bohózatot könnyebb színpadra vinni, vagy egy drámai előadást?

Ezt így se pro, se kontra nem lehet kijelenteni, ez magától a darabtól függ. A vígjátéknak is megvannak a nehézségei: ahogy egy színésznő ismerősöm fogalmazott, a vígjátékban nem lehet semmit sem „elkenni”. Ott tisztán és világosan kell játszani, mert ha ott elkezd művészkedni az ember, annak nem lesz sikere. Akkor nem fognak nevetni a nézők, elmosódnak a poénok, nem lesznek meg a tisztán és alaposan kidolgozott vonatkozási pontok. Egyszerűen ebben a műfajban nagyon egyenesen kell játszani. Világosan le kell fektetni a játékszabályokat, és azok mentén továbbhaladni. Nem mondom, hogy ez nehezebb feladat, mint egy kortárs drámát egy absztrakt színházban színpadra állítani: mindennek megvan a maga szépsége és nehézsége. Az tény, hogy a vígjáték nem egy könnyű műfaj.

Milyen volt a próbafolyamat?

Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig sosem futottam bele olyan helyzetbe, hogy valóban nehéz lett volna együttműködni valakivel a társulatból. A Győri Nemzeti Színházban pedig kiemelkedően tehetséges és lelkiismeretes színészek dolgoznak. Erre tökéletes példa, hogy Járai Máté az első olvasópróbára megtanulta az egész szöveget, az utolsó betűig. Úgy gondolom, hogy addig, amíg az embernek nincs a fejében a teljes szöveg, nem tud színművészeti tevékenységet felmutatni. Addig csak annyit tud tenni, hogy a súgó által feladott szöveget kisebb-nagyobb sikerrel visszamondja. Az, hogy ilyen szorgalmas színészek dolgoznak nálunk, nagyon megkönnyíti az ember dolgát: így nem kell ugyanazt az instrukciót ezerszer is elmondanom, mert elsőre is megértik. Remélem, hogy a jó munkakapcsolat ilyen szempontból kölcsönös, hogy ők is megbíznak bennem, és tudják, hogy nem fogom hagyni, hogy ízléstelen megoldások maradjanak az előadásban.

Hogyan készültök a POSZT-ra?

Viszünk hidegélelmet, hátizsákot, Pécsről szóló könyveket, távcsöveket és túrabakancsokat (nevet). Nekem a POSZT-ról mindig a diákszínjátszós éveim jutnak eszembe. Sok diákfesztiválon vettem részt, és ezeken mindig picit szorongtam attól, hogy túlnyomórészt csak szakmabeliek vannak. Tavaly is voltunk a POSZT-on a Madách társulatával a Csoportterápia című előadással, valamint a Győriekkel a 4x100 című darabbal. Mindkét előadás a fesztiválprogramban szerepelt, és ez viszont számunkra nagyon jó élmény volt. Szeretem Pécset, és szívesen meglátogatom azokat a helyeket, ahol gyerekkoromban jártam. Laza lelki tartással és megfelelő profizmussal próbálunk készülni a POSZT fesztiválra.

                                                                                                      Gellért Sára interjúja
                                                                                                                           (Fotó: Malina Ebert)