Immáron tizennyolc éves a Pécsi Országos Színházi Találkozó, ám gyökerei még jóval korábbra, egészen 1982-ig nyúlnak vissza –  ekkor rendezték meg ugyanis az első Országos Színházi Találkozót Budapesten. 
 

A programsorozat leginkább a mai Vidéki Színházak Fesztiváljához hasonlítható, a társulatok ráadásul maguk dönthették el, mely előadásaikat nevezik a fesztiválra. 


Az OSZT a következő évben is megtartotta bemutatójellegét – immáron a budapesti színházak részvételével –, az első szakmai elismeréseket 1984-ben ítélték oda a vidéki intézményeknek, majd ’85-ben a fővárosi produkciókra is kiterjesztették a díjazást. 

A rendezvény első kilenc évében Budapest volt a központ, ám a Kaposváron megrendezett X. OSZT több változást is hozott: létrejött a válogatói struktúra – az első programválogató Koltai Tamás kritikus volt –, a találkozó pedig vándorfesztivállá alakult. Ezután 2001-ig évenként más városban versengett a szakma krémje – például Szolnokon, Zalaegerszegen, Szegeden, Debrecenben, Veszprémben és Győrött –, míg a magyar színházi élet legrangosabb eseménye végül állandó otthonra lelt Pécsett. 
 

A POSZT elmúlt 18 évében számtalan hazai és külföldi rendező fordult meg Pécsen, és szép számmal akadnak visszatérő alkotók is. Az például majdhogynem törvényszerű, hogy Mohácsi János és Zsótér Sándor összetalálkozik a Pécsi Nemzeti Színház művészbüféjében. Ők ketten ugyanis a csúcstartók, eddig 16-16 előadásuk szerepelt a találkozó verenyprogramjában, ráadásul mindkettőjüknek háromszor sikerült duplázniuk: Mohácsi 2009-től 2011-ig folyamatosan két produkciót jegyzett a programból, Zsótér pedig ugyanezt 2005-ben, 2010-ben és 2011-ben mondhatta el magáról. 

A díjak tekintetében is igen közel állnak egymáshoz, eddig mindketten háromszor nyerték el a legjobb rendezés díját, a legjobb előadásnak járó POSZT-fődíjat Mohácsi Jánosnak kétszer, Zsótér Sándornak pedig egyszer ítélte oda a szakmai zsűri. Azt, hogy ez a bizonyos 16-os szám milyen kiugróan magas, talán az bizonyítja leginkább, ha megnézzük az képzeletbeli dobogó másik két fokát: Vidnyánszky Attila eddig tíz, Ascher Tamás pedig 8 előadással szerepelt a fesztiválon. 

Ha március elején színházszerető ismerősökkel találkozunk, egészen biztos, hogy előbb vagy utóbb a POSZT-ra terelődik a beszélgetés, és azonnal meg is indulnak a találgatások. Ha a konkrét előadásokat még nem is sikerül megtippelnünk, azért a színházak esetében már jóval magabiztosabbak lehetünk. 

Az ugyan tény, hogy nincs protokol-lista, ám a korábbi évek alapján meglehetős pontossággal vonhatunk le következtetéseket: a Katona József Színház eddig összesen 34 díjat nyert a POSZT történelmében, ezzel pedig az abszolút csúcstartó, így előadásainak szinte biztos helye van az évad legjobbjai között. A rekord megdöntéséhez legközelebb az Örkény István Színház áll 27 díjjal, amelyből 9 Bagossy László munkáját dicséri – különösen izgalmas, hogy ezt a számot két Ödön von Horváth-előadással sikerült elérni, a Kasimir és Karoline 5, 

a Mesél a bécsi erdő pedig 4 díjat zsebelt be a POSZT zárógáláján. A dobogóra még a kaposvári Csiky Gergely Színház fér fel 15 díjjal, szorosan mögötte következik a Nemzeti Színház 14-gyel, a legeredményeseb ötös sorát pedig a Radnóti Színház zárja a maga 13 elismerésével. 



Visszatérő vendégek

Idén minden eddiginél több külföldi rendező munkáját láthatjuk majd Pécsen, ám még köztük is akad visszatérő vendég, Andrei Şerban ugyanis már harmadjára kapott meghívást a fesztiválra: 2011-ben a Három nővérrel (Nemzeti Színház), 2012-ben a Hedda Gablerrel (Kolozsvári Állami Magyar Színház), idén pedig a III. Richárddal (Radnóti Miklós Színház) szerepel a POSZT versenyprogramjában. Ugyancsak jól ismerhetjük már Michal Dočekal káprázatos rendezői világát, hiszen vígszínházi munkái rendre helyet követeltek maguknak az évad legjobbjai között: 2011-ben a Mikvét, 2013-ban a Jóembert keresünket, 2017-ben pedig a Bűn és Bűnhődést tekinthette meg a pécsi közönség. Mellettük még Vladislav Troickijnak sikerült tripláznia: 2006-ban a Csongor és Tünde (Vörösmarty Színház), 2007-ben a Halál-álom (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és Zsámbéki Színházi Bázis), 2011-ben pedig A revizor (Debreceni Csokonai Színház) került az évad legfontosabb előadásai közé.
 

Újrázó darabok


Aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Brecht az abszolút reneszánszát éli: az idei versenyprogramban három A kaukázusi krétakör-előadás szerepel, ami már csak azért is érdekes, mert a dráma színpadi adaptációja eddig csupán egyetlenegyszer, 2004-ben tűnt fel a fesztiválon, méghozzá Zsótér Sándor rendezésében. 
Vannak azonban olyan drámák, amelyek időről időre visszaköszönnek a plakátokon: ha a világirodalmat nézzük, akkor ilyen a Medea, amelynek összesen 4 feldolgozását láthatta a pécsi közönség; a magyar drámák tekintetében pedig Háy János  A Gézagyerek c. műve az abszolút befutó a maga három díjazott színrevitelével. 
 


Duplán a legjobb


A POSZT 18 éves történelmében számos példát találhatunk a díjak közötti átfedésekre, rengeteg olyan alkotó van ugyanis, aki a kisebb és nagyobb szerepeiben egyaránt felejthetetlen élményt nyújtott a közönségnek – és persze akadnak néhányan, akik duplázni tudtak ugyanabban a díjkategóriában is: Eszenyi Enikő például kétszer nyerte el a legjobb női főszereplőnek járó díjat (Nóra, Jóembert keresünk), László Zsolt (Bűn és bűnhődés, Lear király) és Kovács Zsolt  (Csak egy szög, Az elveszett levél) egyaránt a legjobb férfi főszereplő kategóriájában tudott duplázni, Für Anikó a mellékszerepekben remekelt kétszer (Nő a múltból, Mesél a bécsi erdő), Lovas Rozi pedig két egymást követő évben kapta meg a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat (A vágy villamosa, A tanítónő).

Dézsi Fruzsina, a POSZT kreatív munkatársának írása